Amikor Erdélyre gondol. Nincsen a földkerekségen még egy nép, mely annyit szenvedett volna utolsó ötven esztendőben, mint az erdélyi magyarság.
Amikor az első világháború után a beözönlő románok azzal próbálták Erdély magyarságát eltüntetni, hogy minden utca- és helységnevet megváltoztattak, és még Mátyás királyt is románnak jelentették ki, mi csak mosolyogtunk, ha kissé keserűen is. Mert tudtuk, hogy a sok évszázados nagy magyar kultúra nyomait semmiféle átfestéssel eltörölni nem lehet, mint ahogy a történelem lapjairól sem lehet letörölni Erdély dicsőséges múltját semmiféle Iorga-hazugsággal. Amikor a magyar nyelv használatát eltiltották minden köztelepülésen, sőt még az utcán is, nem ijedtünk meg tőle. Minél üldözöttebbé, vált a magyar szó, annál lelkesebben lángolt föl az erdélyi magyar irodalom, s fénye még az anyaországot is bevilágította.
Amikor 1944-ben az orosz tankok védelme alatt visszatért a bosszút lihegő román hadsereg, és martalóc csordák rávetették magukat a székely falvakra, férfit, asszonyt, gyermeket gyilkolva, félelem bénította meg Erdélyt. Kilenc székely falu kipusztítása után végül is az oroszok voltak azok, aki megsokallották a mészárlást, és letartóztatták a román partizánokat, akiknek vezérét Gavril Olteanut, a kommunista bíróság nyolc évre ítélte el, majd négy év leteltével szabadon bocsátotta.
De az orosz közbelépés ellenére a soviniszta szellemű román kommunista kormány 1945 óta tervszerűen, lépésről lépésre folytatja az erdélyi magyarság likvidálását. (Mely kormány csak az orosz nyomás szolgálatában internacionalista, de belpolitikailag éppen olyan soviniszta továbbra is, mint annak idején volt, Antonescu vezérsége alatt.) Először a magyar birtokos és városi középosztály vezető tagjait vetették börtönbe vagy végezték ki koholt vádak alapján, majd ezen osztály valamennyi tagját kényszermunkára hurcolták el dobrudzsai mocsarakba, ahol a Duna-delta lecsapolását végeztették velük, embertelen körülmények között. 1956 után aztán rohamosan haladtak a végleges felszámolás útján. Magyar egyetem és magyar középiskolák lezárásával véget vetettek annak a kétes értékű kulturális szabadságnak, amit a kommunista uralom az első években még valahogy megtűrt orosz nyomás alatt. Felhasználva a magyar népfölkelés által teremtett magyarellenes hangulatot a Kremlben, a románok ettől kezdve tömegestől hurcolták a magyarokat Dobrudzsába, és a kényszermunkatáborok helyzetét úgy megszigorították, hogy ott dolgozó rabok tömegestől pusztultak el az embertelen bánásmód alatt. Végül ez évben odáig fajult a helyzet, hogy most már egész vidékeket ürítettek ki, magyar családok ezreit hurcolják el szülőföldjükről, és telepítik le a dobrudzsai mocsarakba, ahol megélhetésükre nincs remény. Az így kiürült székely falvakba besszarábiai és bukovinai románokat telepítenek, hogy ezzel befejezzék gondosan kidolgozott tervüket – és az erdélyi kérdést egyszer és mindenkorra megoldják.
Odáig nőtt az elkeseredés, hogy a magyarok a Szovjethez való csatlakozást kérték. A válasz erre: tömeges deportáció. Az emberben elfacsarodik a szív, és elkeseredik a lélek. S reménységet keresve hiába kémleli a ködös jövendőt, csillagnak nyoma sincs a nagy embertelen éjszakában. Csupán a múltba fordulva találhat valami reménységet az emberi töprengés. Kétágú, törpe reménység ugyan, akár a sziklán sorvadó borókabokor, melyre még a holló se száll le szívesen, de mégis reménység: Isten – jelölte nyom az éjszakában. Egyik ága a tatárdúlást, törökdúlást, a császári zsoldosok dúlásait mutatja, ami után fű nőtte be a fölperzselt falvak utcáit, a s laktalanul maradt völgyekben farkas vonyított sokáig. De miután rendre eloszlottak a fekete fellegek, valahonnan a havasok közül leszivárgott néhány életben maradt magyar, s újra kezdte a falvak, városok építését, s hosszú esztendők múltával újra magyar nótától volt hangos a Maros, az Olt, a Szamos partja. Mert a nép olyan, mint a fű…
Egyik ága a közelmúltat lesi, a kommunista rendszer ázsiai módszereit.
Moszkva talán csak arra vár, hogy megnőjön az elkeseredés, s akkor felhasználja az alkalmat arra, hogy megtorlásként elsöpörje a mai román kormányt…