Nem nyugszunk bele!

T�li sz�l a tar gallyakat f�jja,
Mint az Isten �gre tartott ujja.
Mint megcs�folt, kikacagott �lom
�llunk egyed�l a nagyvil�gon.

Elvett�k, s most v�le nagyra vannak,
T�r�tt, v�res kardj�t a Magyarnak.
De m�g minden n�p a s�rj�t �ssa,
Van szava, hogy vil�gg� ki�ltsa.

Csak mi, csak mi ne verj�k kebel�nk,
Csak mi, csak mi emelj�k fel fej�nk!
Tiporhatj�k sz�z-tiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!

De hirdess�k g�zsba k�t�tt k�zzel,
Sebes ajkkal, l�zad� v�rrel,
Id�zve menny, pokol hatalmait,
Hogy b�ke nincs, hogy b�ke nincsen itt.

Kez�nk b�r nem pihen a kardvason,
A sz�veinkben nem lesz nyugalom.
J�hetnek j�v� sz�zadok,
S megint csak felszakadnak r�gi sebeink.

E sebek �s e f�jdalom �r�k,
Ett�l vonaglik minden Magyar r�g,
Ett�l v�rez, ki majd nyomunkba h�g,
Ett�l nem gy�gyulnak az unok�k.

T�tra-erd�k ett�l z�gnak, b�gnak,
Ett�l reszket lelke minden z�gnak,
Puha sz�vek k�v� ett�l v�lnak,
Kem�ny k�vek �l� sz�vk�nt f�jnak.

Am�g �l�nk, ett�l f�junk, �g�nk,
S�rban ett�l nem lesz pihen�s�nk,
Ett�l szorul a kez�nk �k�lbe,
Ett�l s�r a gyermek anya�lbe'.

Feny�mad�r behavazott f�kon,
Sz�raz haraszt t�li pusztas�gon,
A foly�k, f�k, a f�vek szelleme;
Minden s�v�t:
MI NEM NYUGSZUNK BELE!!!!!

Most Lomnic orm�n rakjunk nagy t�zet,
Versailles-ig lobogjon az �zenet,
Hogy megroppant b�r karunk ereje,
Nem nyugszunk bele! NEM NYUGSZUNK BELE!!!!!

Szikl�k

A k�szikl�kat mind�g irigyeltem,
Kik �llnak b�szk�n, mozdulatlanul,
�llj�k a vill�mot, ha r�jok sujt,
S a harmat cs�ppj�t, ha fej�kre hull.
Sz�mukra soha sincs "tal�n", se "h�tha",
Mint dogm�k �llnak, oly konok-kem�nyen,
Mint zord, er�s �s �nhitt f�rfiak,
�s h�fuv�sos, sivatag-nagy t�lben
Fej�k�n csipk�s j�gb�l a sisak.
A k�szikl�kat mind�g irigyeltem.

A kem�ny sz�t most megtanulom �n is,
De sz�vem b�nja, mit kimond a sz�m,
Ajkamon �les az ige, mint a kard,
De bel�l egy hang k�rdez: "igaz�n?"
S a l�lek ernyedt, tompa, sz�rnyszegett.

M�r megtanulok �n is s�krasz�llni,
S nem hajig�lni k� helyett kenyeret,
S lenni k�sz�rt, mely int �s fenyeget,
K�szikla, mit meg nem ingat semmi.
K�szikla, min a cs�k�ny elt�rik.

�, de bel�l f�j kem�nynek lenni!

Csendes csod�k

Ne v�rd, hogy a f�ld meghasadjon
�s t�z nyelje el Sodom�t.
A mindennap kicsiny csod�i
Nagyobb �s titkosabb csod�k.

Tedd a kezedet a sz�vedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalap�l�s
Nem a legcsod�sabb dolog?

N�zz a s�t�tk�k v�gtelenbe,
N�zd a kis ez�stpontokat:
Nem csoda-e, hogy �rva lelked
Fel�j�k sz�rnyat bontogat?

N�zd, �rny�kod hogy fut el�led,
Hogy n�, hogy t�rp�l el veled.
Nem csoda ez? - s hogy t�kr�z�dni
L�tod a v�zben az eget?

Ne v�rj nagydolgot �letedbe,
Kis h�pelyhek az �r�m�k,
Szit�l�, halk szirom-csod�k.
Rajtuk �t Isten sz�l: j�v�k.

Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
T�n l�t-el�tti l�tem eml�k-k�pe!
F�libe ezer r�teg tornyosul,
De �rzem ezer r�tegen alul,
Csak nem tudom, mik�p ker�lt a m�lybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
N�ha magamban l�tom, n�ha m�sban.
N�ha �llok, mint fosztott �g, szeg�nyen,
Ha rossz �r�mban elt�nik eg�szen
Alter-eg�m az �r�k v�ndorl�sban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A r�rak�dott vil�g-szenny alatt.
A r�mrak�dott vil�g-szenny al�l,
Kih�lt csillagok hamuja al�l
Akarom kib�ny�szni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most �s�t, kap�t, cs�k�nyt ragadok,
Testv�reim, jertek, seg�tsetek,
Egy kapav�g�st ti is tegyetek,
Mert az az arc igaz�n �n vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt er�.
Nem nyugszom, am�g nem h�vom el�.
S b�r vil�g-szennye rak�dott re�ja,
Nem nyugszom, am�g nem lesz renesz�nsza.

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A v�gtelen falban legyek egy t�gla,
L�pcs�, min felhalad valaki m�s,
Ekevas, mely m�lyen a f�ldbe �s,
�m a kal�sz nem az � �rdeme.
Legyek a sz�l, mely hordja a magot,
De szirm�t ki nem bontja a vir�gnak,
S az emberek, mikor a mez�n j�rnak,
A vir�gban hadd gy�ny�rk�djenek.
Legyek a kend�, mely k�nnyet t�r�l,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A k�z legyek, mely v�ltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a f�radt pill�kon az �lom.
Legyek a d�lib�b, mely megjelen
�s nem k�rdi, hogy n�zik-e vagy sem,
Legyek a d�lib�b a r�nas�gon.
Legyek a v�n f�ld fekete sz�v�b�l
Egy m�ly s�hajt�s fel a magas �gig,
Legyek a dr�t, min �zenet megy v�gig
�s cser�ljenek ki, ha elszakadtam.
Sok l�lek alatt legyek a tutaj,
Egyszer�, durv�n �sszer�tt ladik,
Mit tengerbe visznek m�ly foly�k.
Legyek a heged�, mely v�gtelenbe s�r,
M�g le nem teszi a m�v�sz a von�t.

Mindegy

Ha ezt a sz�t, e kurta sz�t
Ki tudn�m egyszer ejteni
Egyszer�n, hangs�lytalanul,
Ahogy �gr�l a zuzmara pereg,
Ahogy az es�csepp a m�lybe hull...

Ha tudn�m egyszer ezt kiejteni
Vigaszt nem v�r�n, visszhangtalanul.
Ha tudn�m egyszer ezt �gy ejteni,
Hogy nem kellene m�g� rejteni
F�j� lemond�st, keser� dacot,

Titkolt rem�nyt, elfojtott haragot.
Ha �gy ejthetn�m, hangs�lytalanul,
Ahogy �gr�l a zuzmara pereg,
Ahogy az es�csepp a m�lybe hull.

Akkor �n der�lt voln�k, mint az �g,
�s nyugodt, mint a halottaknak arca
Az �nnepi, ravatalos szob�ban,
�s rend�letlen, mint az Alpesek,
S er�s, mint az Isten a magass�gban.

A menek�l�

Ha menni kell, magammal sokat vinn�k,
Az eg�sz �des, megszokott vil�got,
R�m�stul sok, sok dr�ga k�pet
�s egy p�r sz�l pr�selt vir�got,
Vinn�k sok �r�st, magam�t, meg m�s�t,
Sok holt bet�be z�rt eleven lelket,
S hogy minden�tt nyomomba sz�lljanak:
Meg�zenn�m a hull� leveleknek.

Vinn�m az erd�t, hol �r�kk� j�rtam,
Hint�m, amelyen legel�sz�r sz�lltam,
A keszken�m, mivel rossz m�sba s�rni,
A tollam, mert nem tudok m�ssal �rni,
Vinn�m a h�zunk, mely h�tamra n�tt
Az utca k�vet k�sz�b�nk el�tt!

Vinn�m… �n Istenem, mi mindent vinn�k!
�n Istenem, mi minden futna �t
Gy�tr�d� lelkem alag�tj�n
Olvasgatn�m az ablakok sor�t,
Simogatn�m a fecskef�szkeket,
S magamba sz�n�k minden verklisz�t,
Mint b�b�jos, mennyei �neket…

Ut�nam honv�ggyal tekinten�nek
Az ajt�k mind, �s mind a pitvarok,
Szeretn�k mindent, mindent magammal vinni-
�s mindent itt hagyok.

Csendes csod�k

Ne v�rd, hogy a f�ld meghasadjon
�s t�z nyelje el Sodom�t.
A mindennap kicsiny csod�i
Nagyobb �s titkosabb csod�k.

Tedd a kezedet a sz�vedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalap�l�s
Nem a legcsod�sabb dolog?

N�zz a s�t�tk�k v�gtelenbe,
N�zd a kis ez�stpontokat:
Nem csoda-e, hogy �rva lelked
Fel�j�k sz�rnyat bontogat?

N�zd, �rny�kod hogy fut el�led,
Hogy n�, hogy t�rp�l el veled.
Nem csoda ez? - s hogy t�kr�z�dni
L�tod a v�zben az eget?

Ne v�rj nagydolgot �letedbe,
Kis h�pelyhek az �r�m�k,
Szit�l�, halk szirom-csod�k.
Rajtuk �t Isten sz�l: j�v�k.

Mi mindig b�cs�zunk

Mondom n�ktek: mi mind�g b�csuzunk.
Az �jt�l reggel, a nappalt�l este,
A sz�nekt�l, ha sz�rke por belepte,
A cs�ndt�l, mikor hang zavarta fel,
A hangt�l, mikor csendbe halkul el,
Minden sz�t�l, amit kimond a sz�nk,
Minden mosolyt�l, mely sug�rzott r�nk,
Minden sebt�l, mely f�jt �s �getett,
Minden k�pt�l, mely bel�nk m�lyedett,
Az �lmainkt�l, mik nem teljes�ltek,
A l�ngjainkt�l, mik lassan kih�ltek,
A t�n� t�jt�l, mit vonatr�l l�ttunk,
A kem�ny r�gt�l, min meg�llt a l�bunk.

Mert nincs napkelte kett�, ugyanaz,
Mert minden cs�nd m�s, - minden k�nny, - vigasz,
Elfut a perc, az �r�k Id� v�rja,
Lelk�nk, mint feh�r kend�, leng ut�na,
Sokszor k�nny�nk se hull, sz�v�nk se f�j.
Hidegen hagy az elhagyott t�j, -
Hogy eltemett�k: r�la nem tudunk.
�s m�gis mondom n�ktek:
Valamit�l mi mind�g b�csuzunk.

Hogy �rv�nylik...

Hogy �rv�nylik a csend: m�r feneketlen;
Az id� �jf�lre j�r, hull a h�;
�n az elm�l�sr�l elm�lkedem,
�s arr�l, ami �r�kk�val�...

A l�mp�m �g, a lelkem alig pislog,
De j� a lelkemen e f�lhom�ly;
Ilyen lehet az Isten k�zele -
�s ilyen lehet a k�zel hal�l.

Ilyen lehet egy k�d�s szerelem,
Amelynek c�lja nincs �s v�gya nincs;
Csak olyan, mint egy szentj�nosbog�r,
S a s�t�t sz�vnek m�gis dr�ga kincs.

Magam vagyok �s boldog egyed�l,
Az �lmaimmal; - az �lom er�,
Mikor a val�t�l m�r elszakadt,
S tit�ni �rny�k: v�gtelenbe n�!

�let port�j�n ha koldulni r�stel,
�s felmagaslik n�m�n, feket�n,
�s megy a maga k�l�n �tjain:
Koron�s �rny�k, fejedelmi r�m!

Magam vagyok �s boldog egyed�l,
A m�l� �let messze, messze van,
A l�mp�m �g, a sz�vem alig rezd�l,
Csak �lmaim r�pd�snek hangtalan,

Magam vagyok �s boldog egyed�l,
�jf�lut�n. K�nn �rv�nylik a h�;
�s az elm�l�sr�l elm�lkedem,
�s arr�l, ami �r�kk�val�...

Csak �gy...

Hogy m�rt csak �gy:
Ne k�rdezz�tek;
�n �gy �lmodom,
�n �gy �rzek.
Ilyen messzir�l,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily k�dbehaltan,
Ily ragyog�n,
Ily f�nyes v�rttel;
�z�tt az �let,
S m�gsem �rt el.
Mened�kem:
A nagy hegyek,
Az �let f�l�tt
Elmegyek;
S k�sz�nt�m �t, ki zajlik, �s pihen:
�n, �r�k v�ndor, s �r�k idegen.

Nagy magyar t�lben

Nagy magyar t�lben picike t�zek,
A l�ngotokban b�zom,
Legyen b�r messze puszt�n r�zsel�ng,
B�r bolyg�f�ny a s�ron,
Szent h�zi t�z, vagy bujdos� zsar�tnok:
Boldog vagyok, ha magyar l�ngot l�tok.

Nagy magyar t�lben picike t�zek,
Szikr�k, m�csek, lid�rcek,
Mutassatok b�r csontv�z halmokat,
Vagy rejtett arany�rcet,
Csak �gjetek, csak meleg�tsetek ma,
Soh'se volt ily sz�ks�g a l�ngotokra!

Nagy magyar t�lben picike t�zek,
Jaj, be sz�tsz�rva �gtek,
Kir�lyh�g�n, K�rp�ton, minden�tt!
De mondok egyet n�ktek,
Szel�d f�nyek �s szilaj v�ndorl�ngok:
Mit gondoltok: ha �sszefog�zn�tok!

Nagy magyar t�lben picike t�zek,
Soh'se volt olyan m�glya,
Mintha most ez a sok-sok titkos l�ng
�sszefogna egy l�ncba......!
Az �gig, a csillagos �gig �rne,
�s minden idegen rongy benne �gne!

Mereng�s

Sz�tn�zek a vil�gban,
Szomorkodom, gondolkozok,
Hov� tûntek a r�gm�lt,
Dicsõ sz�zadok?
Sz�zadok, �vezredek, �vmilli�k.
Eltûnt a n�p, a faj.
S ma mit l�tsz?
Csõcsel�ket, ezerszag� ribilli�t!
Az �rt�k eltûnt,
A csal�d, a nemzet,
S az any�t, ki gyermeket nemzett,
A gyermek �li meg,
A p�nz�rt, a szer�rt...
Ez�rt engedted be az Idegent?!
Ez�rt?!
J�tt az Idegen, s elfoglalta a hont.
A magyart �li, tipor,
Magyar v�rt ont!
A magyar s�r, szenved, jajgat, �hezik,
S az �gre ki�lt!
Mi�rt? Mi�rt? Mi�rt?
Kik tett�k t�nkre a haz�t?
Az idegen nevet, a korm�nyban, az utc�n.
Mit akarsz ostoba magyar?
Te engedt�l be!
Mit v�rt�l te ezek ut�n?
�gre ki�lt a hant,
A m�rt�rok v�re ad utat!
Turulmad�r v�rezve sz�ll,
Attila kardja r�nk mutat!
Pr�b�ltuk sz�p sz�val, s�rva, k�rve.
Nem haszn�lt az igazs�g,
A magyarok minden �rve.
Ha nem, h�t nem!
Nem akartunk harcot,
de ha kell, HARCOLUNK!
B�szk�n felkel�nk, hajunkat t�pi r�gi sz�l,
S kardunkba egy jelsz�t karcolunk:
�let�nket �s v�r�nket a haz�nk�rt!
Haz�nk�rt.
Õsany�nk�rt.
Nagy Magyarorsz�g�rt!
Ha harc, h�t legyen harc!
S menek�l a bûn�s, nemzet�rul� idegen!
Perzselõ az õs-parancs
V�gig minden idegen!
Felt�mad a Haza,
B�s magyarb�l harcos lesz...
Eszme ez, vagy vil�gn�zet,
L�tom�s vagy �lom ez?
Nem tudom.
De igaz.
Van j� �s rossz,
�s sajnos van gaz.
De mi
tiszt�k
vagyunk!

Az ige

Vigy�zzatok ma j�l, mikor besz�ltek,
�s �hitattal ejts�tek a sz�t,
A nyelv ma n�ktek v�gs� mened�ktek,
A nyelv ma t�nd�rv�r �s katakomba,
Vigy�zzatok ma j�l, mikor besz�ltek!

E dr�ga nyelvet porr� ne t�rj�tek,
Ne ny�ljon hozz� avatatlanul
Senki: ne szaggass�tok szirmait
A r�zsaf�nak, mely h�ban virul.
�gy besz�ljen ki-ki magyarul,
Mintha im�dkozna,
Mintha aranyat, t�mj�nt, myrrh�t hozna!

�s aki k�lt�, az legyen kir�ly,
�s pap �s pr�f�ta �s soha m�s.
Nem illik dar�c f�papi tal�rhoz,
S kir�lyi nyelvhez koldus-dadog�s.

Vigy�zzatok ma j�l, mikor besz�ltek,
Vigy�zzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki bor�t issza: �let bor�t issza,
El�re n�z s csak n�ha-n�ha vissza -
S a kelyhet t�bb� nem engedi el!

M�g �llt a v�r...

M�g �llt a v�r, m�g �llt a palota:
� k�nnyu volt besz�lni!
F�l�nyes arccal �llani oda
S orm�t�l fundamentom�ig m�rni
Az os�k �p�tette templomot.
M�g �llt a v�r: � k�nnyu volt besz�lni!
Laz�tni itt is, ott is egy-egy t�gl�t,
M�g a bolt�vek roskatagg� lettek,
S a d�mpill�rek ernyedtek �s b�n�k.

Most minden rom.
A f�lddel egyenlov� t�tetett.
Nincs fundamentom �s nincsen orom.
Csak fu a rom felett
S a fu k�zt egy-egy cs�ndes nefelejcs.

Cassandra hangja zokog�sba fulladt.
A sz�raz szemekbol a k�nnyek �rja
Cs�ppenk�nt indult: milli� im�ds�g,
Az Istenbe, az �r�k �ce�nba.
A fagyos ajkak t�zes ajkak lettek,
Mintha a sz�v�t az ajk�ra tenn�:
A gogje al�zatt� v�ltozott,
�s a f�l�nye: or�lt szerelemm�!

�llok a fu k�zt, a romok felett,
A nefelejcsek kicsi, k�k fej�t
Simogatja kezem.
M�g �llt�l: �rtetlen�l n�ztelek,
Most r�dismerve n�zlek, r�veteg
S im�dlak romjaidban, - nemzetem!

Seg�tsetek!

Magyarok, Isten irgalm�ra k�rlek,
Seg�tsetek rajtunk, mert elvesz�nk!
A sz�v�nk �gy �g, mint a kriptal�ng,
�s kong� siralomh�z kebel�nk.

Hu fiaink a b�rt�n fenek�n,
L�nyaink arca, mint v�szon feh�r,
Osz b�lcseink dics�rik a hal�lt,
S boldognak mondj�k, kit hamar el�r.

Nap-nap ut�n �j v�ndorcsapat k�l,
Kiket az otthon s�hajtva ereszt el,
�s megjel�lve minden magyar h�z
Egy nagy, ki�lt�, fekete kereszttel.

�s nap-nap ut�n utc�ink k�v�n
R�mes tomp�n a koldusbot kopog,
S tany�znak ezersz�mra k�nn a r�ten
A novemberi hajl�ktalanok.

S elterjeszkedik benn az idegen,
A szava hozz�nk d�lyf�s �s kev�s,
A b�szk�nek: bilincs �s puskatus,
�s a k�ny�rgonek: arculver�s.

�s elfogyunk, mik�nt az olvad� h�,
N�p�nk elp�rolog �s szertehull.
F�l�ve m�g ez a v�ros* magyar volt,
Ma f�lve csend�l a sz� magyarul.

A sz�v�nk�n egy �j Haynau tipor,
A piact�ren egy �j Geszler-kalap,
�s nincsen, aki megs�vegeli ?
De nincs, ki belelon� a nyilat!

Magyarok, Isten irgalm�ra k�rlek,
Gyujtsetek fegyvert, �gy�t, katon�t!
Ne adjatok a nagyvil�g szav�ra!
Elhagyott benn�nket a nagyvil�g!

�s te, vez�r, te legeslegelso,
Kinek kez�ben kard van, jojj te, l�sd,
Im�dkoz�ssal ejtj�k a neved,
�s v�runk, v�runk, mint a Messi�st!

Legenda vagy itt: mese, fogalom,
Aranyvit�z �s m�ltai lovag.
Sereged: a Csaba vez�r serege,
Bossz�s tit�nok �s t�ltos lovak!

Tehozz�d k�ld�m ezt a sz�zatot,
T�n hatty�dalom, v�gso �nekem,
Mert r�m is lesnek, lesnek a poroszl�k,
�s nincs mit f�lteni az �leten!

Tehozz�d k�ld�m ezt az �nekem,
�s hiszem, hogy a sz�vedbe tal�lt,
�n, az utols� velszi �nekes,
�n Erd�ly f�ldj�n az utols� b�rd.

Sziv�rv�ny

Rem�nyik S�ndor �sszes verse: http://mek.oszk.hu/01000/01052/html/index.htm