Elmondom, hadd tudja meg v�gre a vil�g kicsi Anna igaz t�rt�net�t.

A falu neve, ahol mindez t�rt�nt, Mez�b�lk�ny, �s a falu sz�l�n van egy �cska, d�ledez� gabon�s, amelyik valamikor egy uradalomhoz tartozott. Az uradalom m�g az els� vil�gh�bor� ut�n megsz�nt, �s a gabon�s a
k�zs�g tulajdon�ba ment �t, de m�r a k�zs�g sem haszn�lta esztend�k �ta semmire, olyan rozoga volt. Ez alatt a gabon�s alatt van egy pince. �s ebbe a pinc�be rejtett�k el a j� b�lk�nyiek Bihor�t, a kommunista
kov�csot �s Weiss urat, a zsid�t.

Nem az�rt tett�k ezt, mintha az eg�sz falu csupa kommunist�b�l �llott volna, avagy t�ls�gosan szerett�k volna a zsid�kat. Nem. Egyszer�en csak azt tartott�k, hogy Bihora is ember �s Weiss �r is az, akik nem
tehetnek arr�l, hogy az egyiknek elvette az Isten a sz�peszit �s kommunist�v� tette, a m�sikat pedig �gy form�lta, hogy zsid� legyen bel�le. Mivel pedig a n�metek �s a hozz�juk hasonl� izg�g�k er�sen vad�sztak akkoriban erre a k�t f�le emberre, h�t a mez�b�lk�nyiek fogt�k magukat s egy felleges �jszaka bek�lt�ztett�k a kov�csukat, meg a
zsid�jukat az �cska gabon�s pinc�j�be. Levittek nekik k�t �gyat, meg k�t sz�ket �s egy asztalt. Petr�leuml�mp�t is adtak hozz�, csak �ppen a lelk�kre k�t�tt�k,hogy ha vil�goss�got csin�lnak, el�bb t�mj�k b� szalm�val a pinceablakot.

Amit tettek,legjobbkor tett�k a b�lk�nyiek, mivel m�snap reggel megjelent a faluban n�gy n�met katonaf�le meg k�t csend�r �s egyenesen Weiss urat kerest�k, meg Bihor�t, a kov�csot. A kov�csnak a csal�dja volt otthon s azok megmondt�k, hogy az ember elment volt �jszaka s nem tudj�k hova. A csend�r�k �sszekutatt�k a h�zat, v�gigkerest�k a falut, de Bihor�t nem lelt�k meg. �gy j�rtak Weiss �rn�l is. Neki ugyan nem
volt csal�dja, de ott meg a szomsz�dok vallott�k be, hogy bizony nem tudj�k, mi lett a zsid�val. Ott volt, azt�n egyszerre csak nem volt ott t�bb�.

A n�metek szitkoz�dtak a maguk nyelv�n, a csend�r�k kerestek, estig ott �ltek a falu nyak�n, azt�n elmentek. K�t h�tig majdnem minden m�sodik nap visszaj�ttek, megj�rt�k az erd�ket is, faggatt�k az embereket, azt�n leszoktak B�lk�nyr�l rendre. Weiss �r, meg Bihora pedig �ltek sz�pen �s t�relmesen az �cska gabon�s pinc�j�ben, melynek
az ajtaj�n gyermekfejnyi nagy rozsd�s alkat fityegett s annak a lakatnak a kulcsa pedig ott cs�ng�tt a kicsi Anna nyak�ban, az ing alatt.

A Kicsi Anna a falu �rv�ja volt �s egy �zvegyasszonyn�l lakott az alv�gen. � p�sztorolta a falu b�r�nyait �s a b�r�nylegel� ott volt az �cska gabon�s k�r�l. �gy ker�lt hozz� a kulcs. � volt az egyetlen, aki f�lt�n�s n�lk�l �lhetett le naponta a mag�nyos �p�let �rny�k�ba, m�g b�r�nyai szorgalmasan t�pegett�k az �les gyomn�v�nyek leveleit, melyek a d�ledez� falak alj�t ellept�k.

Minden hajnalban valaki m�s t�rt be az �zvegyasszony h�z�hoz batyuval a kez�ben, �s vitte a kicsi Ann�nak az eb�dkosztot. �gy volt ez eddig is. �ppen csak, hogy a batyuk lettek s�lyosak �s terjedelmesek, mi�ta
Weiss �r meg Bihora a pinc�t lakt�k. Kicsi Anna pedig fogta a batyut, meg az elmaradhatatlan mogyor�fap�lc�t s indult v�gig a falun, �sszeszedni a b�r�nyokat. Nemegyszer tal�lkozott ilyenkor �ssze a csend�r�kkel, meg n�met katon�kkal, de azok r� se n�ztek. Mit is n�ztek volna egy v�zna, s�padt, tizenn�gy�ves le�nyk�n, akinek k�t
sz�ke hajtincs�ben m�g csak p�ntlika sincs? Aki mez�tl�b tapossa a falu por�t ser�ny kis b�r�nyk�k megett, sz�n�t vesztett ruh�csk�ban, sov�nyan �s nagy b�mul� k�k szemekkel? Akinek hangj�t sem lehet
hallani, aki olyan �szrev�tlen, amilyen csak az lehet, aki a falu �rv�ja?

Kicsi Anna pedig kiterelte minden reggel a falu b�r�nyait az �cska gabon�s melletti b�r�nylegel�re s le�lt az elhagyott �p�let al�. Od�bb egy m�lyed�s volt a dudv�k k�z�tt, valamikor fal�pcs�k voltak
benne �s ez a m�lyed�s vezetett le a pinceajt�hoz. Egy ideig �ld�g�lt ott, azt�n mikor l�tta, hogy sehol nem mozdul semmi a k�rny�ken, besurrant a m�lyed�sbe - �gyelve, hogy nyomot ne taposson az �les gyomok k�z�tt - el�vette ing�b�l a nagy rozsd�s kulcsot �s kinyitotta a pinceajt� lakatj�k.

- Adjon Isten j� reggelt - mondotta szel�den, amikor beadta nekik az aznapi batyut.

Az ajt�n kiny�jtottak ilyenkor egy kors�t, azzal leszaladt a v�zre, majd megk�rdezte, hogy k�v�nnak-e m�g valamit. N�ha p�nzt adtak doh�nyra, olykor egy-egy levelet. A kov�cs megk�rdezte, mi van otthon,
Weiss �r is k�rdezett ezt-azt, azt�n kicsi Anna r�jok z�rta az ajt�t �s visszament a b�r�nyaihoz.

Napk�zben n�ha meghallotta a Weiss �r f�tty�t, olyankor k�r�ln�zett, s ha nem volt senki, odaszaladt a pinceablakhoz. Izentek vele ezt-azt, megb�zt�k, mit hozzon holnap, s kicsi Anna becs�letesen elint�zett
mindent. Olykor Bihora j�tt az ablakhoz �s halk d�rm�g� hangon megk�rte kicsi Ann�t, hogy �nekelne odakint valamit, mert att�l kellemesebben telik az a nyavaly�s id�. �s kicsi Anna ilyenkor �nekelt. Sz�vesen
tette, j�l esett tudnia, hogy az � c�rnahangocsk�ja is �r�met okoz valakinek.

Nem is t�rt�nt semmi hiba.

Egy este azt�n v�gigszaladt a falun a h�r: j�nnek az oroszok! Messzir�l �gy�z�st lehetett hallani, �s az embereket kigy�jt�tte az izgalom a piacra. Akadtak, akik azt is tudt�k, hogy melyik falun�l vannak m�r.

M�snap reggel, batyu�tad�skor, elmondta kicsi Anna, hogy mit hallott a faluban.

- Felszabadultunk! - �rvendett meg a k�t ember a pinc�ben s er�sen a lelk�re k�t�tt�k kicsi Ann�nak, nehogy a nagy felszabadul�sban r�luk megfeledkezz�k.

H�t ett�l nem kellett f�ljenek. Az �vatos b�lk�nyiek nagyon is sz�mon tartott�k a maguk k�t ember�t. Amikor �gy d�l fel� hallani lehetett m�r a puskal�v�seket is, �s n�h�ny f�lig poros n�met v�gigz�rg�tt l�hal�l�ban rablott szekereken a falun, n�h�ny esk�dt, �l�k�n a b�r�val, kivonult �nnep�lyes processzi�ban, de igen ser�nyen az �cska
gabon�shoz.

- J�szte a kulccsal! - ki�ltott�k oda m�r messzir�l kicsi Ann�nak.

�gy nyitotta ki a b�r� az ajt�t, mint aki szertart�st v�gez.

- �gy na, mink magukat megseg�tett�k. Most azt�n maguk seg�tsenek meg minket.

Boldogan sz�k�tt el� a pinc�b�l Weiss �r, meg Bihora.

S�rva �lelgett�k a b�r�t, meg az esk�dteket s fogadkoztak er�sen, hogy haja sz�la sem g�rb�lhet B�lk�nyben senkinek. M�g kicsi Ann�t is meg�lelgette a v�gin a kov�cs.

- Ne f�lj, kisl�ny - mondotta neki k�nyeben �sz� szemekkel -, m�t�l fogva az �n l�nyom vagy! Az orsz�g l�nya vagy! Az eg�sz felszabadult kommunista k�z�ss�g l�nya vagy! Megl�tod, mik�nt h�l�j�k meg a vil�g
felszabadult prolet�rjai a j�cselekedetet!

Azt�n mentek negy sietve, hogy fogadj�k ill�en a felszabadul�st.

H�t oroszok, azok j�ttek. B�r nagyr�sz�k a f�v�lgyeken haladt el�re, d�lut�nra az�rt B�lk�nynek is jutott bel�l�k egy sz�zad. Az emberek beh�z�dtak el�l�k a h�zaikba. Mert ak�rmilyen felszabadul�st is hirdettek a kov�cs�k, az egyenruh�hoz m�gsem volt t�ls�gosan sok bizalmuk. Majd ha ezek od�bb mennek, gondolt�k, majd akkor megl�tjuk, mit kell �nnepelni.

Hanem azok nem mentek od�bb. Megsz�llt�k a falut. Bet�dultak az udvarokra. Ber�gt�k a h�zak ajtaj�t. Le�t�tt�k a falr�l a Krisztus- k�peket. Ordib�ltak, pisztollyal l�d�zt�k az �lbeli diszn�kat s a h�zakban r�t�madtak a feh�rn�pekre. Egyszeriben megtelt a falu jajgat�ssal, sivalkod�ssal, l�porf�sttel. Az emberek szaladtak a falu kommunist�ja ut�n.

De volt annak baja egyed�l is. Ott vitatkozott a kapuban h�rom muszk�val. A muszk�k hajtott�k kifel� a tehen�t, � meg magyar�zott nekik.

- �n kommuniszt! Hallod, tov�ris? �n kommuniszt! Sztalin, Lenin, kommuniszt!

- Dobre, dobre - b�logattak a muszk�k �s elvitt�k a tehenet.

- Poncius�t ennek a vil�gnak - m�rgel�d�tt a kov�cs - nem tudok besz�lni vel�k! Hol van Weiss �r? Az �rti a nyelv�ket!

Szaladtak az emberek a kov�ccsal egy�tt Weiss �rhoz. De az m�r akkor ott �lt egy aut�ban, valami tisztf�le mellett s csak ennyit ki�ltott vissza nekik: