A nagy irt�sr�l, ahova az õzek hajnalonk�nt legelni kij�rtak, messzire ell�thatott a szem. Sz�les nagy v�lgyek, hull�mos dombh�tak f�l�tt t�voli hegyekig. K�kek voltak ott messze azok a hegyek, sz�ps�gesen k�kek. �s a fiatal õzek, kik �ppen l�tni tanult�k a vil�got, megk�rdezt�k mindig anyjukat:

— Mi�rt k�kek ott t�l azok a hegyek?

�s az õzany�k eml�kezet �ta, mindig ugyanazt felelt�k ilyenkor:

— Mert ott nincs farkas �s nincs r�ka. Nincsenek kuty�k �s nincsenek gonosz emberek. Csak b�kess�g van ott, nyugalom �s cs�nd. Csupa l�here nõ a r�teken, �s soha sincsen t�l. Sz�l nem j�r arra, �s a lomb nem hervad el. Nincsen h�, fagy, csup�n j� meleg, nap nap ut�n. Az�rt olyan k�kek azok a hegyek.

— Akkor mi�rt nem megy�nk oda? — k�rdezte meg erre valamennyi kis õz eml�kezet �ta, aki csak ott nõtt f�l a nagy irt�son.

�s valamennyi õzanya, aki valaha is fiakat nevelt, ezt felelte erre:

— Nem lehet, fiacsk�m. Nem lehet.

�s s�hajtott hozz�, v�gyakoz� szomor�s�ggal, ahogy csak õzany�k tudnak s�hajtani.

Az õzfiak legnagyobb r�sze nem k�rdezõsk�d�tt tov�bb. Belenyugodtak abba, hogy nem lehet. Õzek voltak, �s az õzek sorsa belenyugodni a v�ltozatlanba. De minden esztendõben akadt egy-egy a nagy irt�s õzfiai k�z�tt, aki tov�bb ny�jtogatta v�konyka nyak�t, meresztgette k�v�ncsi k�t szem�t a k�k hegyek fel�, �s tov�bb k�rdezett.

— Mi�rt nem lehet?

Ilyenkor az õzanya, kinek ilyen k�v�ncsi fiacsk�ja volt, megbotr�nkozva csapta h�tra a f�leit, �gy mondta:

— Nem lehet, mert nem lehet!

�s dobbantott is hozz� a l�b�val, ahogy haragos õzany�k szoktak.

Olyan õzfi�, aki ebbe se nyugodott bele, egy ha akadt csak minden esztendõben. Aki megk�rdezte:

— Akkor honnan tudni, hogy mi van ott? Ha nem lehet oda menni �s megn�zni?

Az õzanya, akit ez a k�rd�s �rt, elkomolyodva �s nagyon titokzatos k�ppel ennyit felelt csup�n:

— Onnan j�ttek volt az õseink. Valamikor nagyon-nagyon r�gen.

T�bbet azt�n nem mondott egy sz�t sem. Ha pedig a fiacsk�ja ebbe se nyugodott bele, �s tov�bb mer�szelt k�rdezõsk�dni, �gy megl�kte, hogy menten belesuppant egy t�sk�s szederbokorba, �s alaposan �sszeszurk�lta mag�t benne. T�bbet azt�n nem k�rdezõsk�d�tt senki a k�k hegyek felõl �ll� esztendõig. Csak b�mult�k az õzek hajnalonk�nt �lmod� nagy szemekkel a t�voli k�k mesef�ldet, mely csupa �des levelû l�her�t terem, ahol nincsen farkas �s nincsen r�ka, nincsenek kuty�k �s gonosz emberek, nincsen sz�l, �s nem hull le a lomb. T�len, amikor z�g� f�rgeteg kavarta a havat, dideregve h�z�dtak �ssze fagyos vackukon az irt�s õzei, �s �lmodtak a messzi k�k hegyekrõl. Szem�ket lehunyt�k, hogy ne l�ss�k maguk k�r�l a jeges sz�rkes�get, �s gondolatban ott legeltek az �r�k-napf�nyes l�heremezõk�n, ahol nincsen t�l soha, nem f�znak �s nem �heznek az õzek.

�gy volt ez, mi�ta csak õzek �ltek az erdõben, �s nem v�ltozott az�ta se semmi.

Csak �ppen egyszer. Egyszer t�rt�nt valami.

Egy fiatal õzbak, egyike azoknak, akik nem nyugosznak bele, elhat�rozta, hogy megkeresi az utat, mely visszavezet a messzi k�k hegyekhez.

Kerek esztendõn �t k�sz�lt a nagy �tra. Edzette mag�t. Nagyokat szaladt meredek hegyoldalakon. �rkokat ugrott. Erõs�tette izmait.

Terv�t nem �rulta el senkinek, csak j�tsz�t�rs�nak, egy m�sik fiatal õznek. Mikor elj�tt a t�l, �s vacogva kapart�k egy�tt a havat �lelem ut�n, biztatva mondogatta:

— Meglelem az utat, biztosan meglelem, �s visszaj�v�k �rted. Nem f�zunk t�bbet �s nem �hez�nk t�bbet. Napos l�her�seken legel�nk �r�kk�.

Ha farkas elõl b�jtak, vagy csahos vad�szkuty�k kergett�k õket, �gy b�tor�totta remegõ kis t�rs�t:

— Ne f�lj, ott nem lesz t�bb veszedelem. Ott nincsen farkas �s nincsenek kuty�k. Megkeresem az utat, meg �n, �s visszaj�v�k �rted!

Eltelt a t�l. Izmos fiatal bak lett belõle. Sz�rke ruh�j�t levedlette, agancsa is kinõtt. Azt�n egy sz�p, harmatos ny�ri hajnalon �gy sz�lt t�rs�hoz, a karcs� kis õzsut�hoz:

— Most elindulok. V�rj re�m, mert visszaj�v�k �rted, �s elviszlek magammal azokba a sz�p k�k hegyekbe, ahol �r�k a cs�nd �s a nyugalom, nincsen sz�l �s nincs veszedelem, �s nem hull le a lomb soha.

Azzal elindult. Ment, ment, szemk�zt a k�k hegyekkel. V�lgybe le, dombra fel. Ment, mendeg�lt r�teken, mezõk�n �t. Patakokon �s gerinceken �t, ment, ment.

Egy sz�p napon egy nagy foly�hoz �rt. Ahogy ott �llt �s n�zdeg�lt, megl�tott a foly� partj�n egy vadmacsk�t. Hevert a napon �s �s�tott.

— J� napot — k�sz�nt illedelmesen a fiatal õzbak —, hol lehet �tmenni ezen a nagy v�zen?

A vadmacska r�n�zett �s csod�lkozott.

— A v�zen? Ott lentebb, a f�kon t�l. De mi�rt akarsz �tmenni?

— A k�k hegyekhez megyek — felelte b�szk�n az õzbak.

— A k�k hegyekhez? — b�mult r� a vadmacska. — Melyik k�k hegyekhez?

— H�t van belõl�k t�bb is? — �tõd�tt meg az õzbak.

— Minden hegy k�k — felelte a macska, �s �s�tott.

— T�vedsz — r�zta meg az õzbak a fej�t —, amelyiken �n lakom, az ny�ron z�ld �s t�len feh�r!

— Igaz�n? — �lm�kodott a vadmacska. — Azt hittem, hogy csak n�lunk van ez �gy!

Azzal ny�jt�zott �s �jra �s�tott.

Az õzbak megker�lte a f�kat, �s meglelte a g�zl�t. �tkelt a foly�n. N�h�ny napra r� a hegyek l�b�n�l volt. Feln�zett r�juk, �s a sz�ve boldogan vert.

— Itt vagyok h�t v�gre! Ugye, hogy megleltem az utat?

Lent z�ld volt a hegy, nem k�k. �ppen olyan z�ld, mint odahaza. B�kkf�k voltak rajta, �s tiszt�sok. De f�nt, eg�szen f�nt k�k volt igaz�n!

Elindult h�t f�lfel�.

A tiszt�sokon fû nõtt, rendes fû. Elv�tve akadt l�here is k�zte. Nem baj, gondolta mag�ban, ha nem is tiszta l�here az eg�sz, ahogy any�nk mondta. Fontos, hogy nincs t�l �s nincs veszedelem.

Tetszett a hely. Sz�pek voltak az erdõk, �s a tiszt�sok is sz�pek. A forr�soknak j� vize volt. Kiv�lasztott h�t egy sz�p helyet mag�nak, �s ott megtelepedett. Evett, ivott, hevert.

— J�l kipihenem magam — hat�rozta el —, azt�n visszamegyek, �s elhozom õt is. �s mindenkit, aki j�nni akar!

Boldog volt. Szeretett volna beleki�ltani a vil�gba: megleltem az utat a k�k hegyekhez! Nincs t�bb� t�l! Nincs t�bb� �hez�s, f�z�s! Nincs t�bb veszedelem!

Evett, ivott, pihent. Gy�ny�rk�d�tt a beteljes�lt �lomban. Az idõ telt. Egy este azt�n elhat�rozta:

— Holnap elindulok vissza.

Azon az est�n hûv�s sz�l indult. �jf�l k�r�l megeredt az esõ. Reggel is esett.

— Megv�rom, m�g kitisztul — gondolta.

V�rt. Az esõ esett. Nyirkos k�drongyok fityegtek a f�kon. Sz�rke volt az �g, sz�rke volt a f�ld. Bar�ts�gtalan sz�l s�v�tett az erdõn. Vizes volt minden �s hideg.

A fiatal õzbak elszomorodott kiss�.

— �gy l�tszik, itt is van esõ. Nem baj — vigasztalta mag�t —, de nincsen t�l �s nincsen veszedelem. Ez a fontos.

N�h�ny napig esett, azt�n egy �jszaka megfordult a sz�l. Cs�põsen f�ty�lt a f�k tetej�n, �s az �gen megjelentek a csillagok.

— Naps�t�s lesz megint! — �rvendezett a fiatal õzbak. — Reggel megmelegszem �s indulok!

Hajnalra val�ban kis�t�tt a nap. De a fû recsegett, amikor kil�pett a tiszt�sra. Feh�r volt �s furcs�n recsegett.

D�bbenve hajolt le a fûh�z �s megszagolta.

— D�r… — suttogta. — D�r!

�s ahogy f�lemelte a fej�t, megl�tott egy ny�rf�t �s a ny�rf�n n�h�ny s�rga levelet. Sok�ig �llt ott mozdulatlanul, �s a s�rga leveleket n�zte.

Hirtelen tompa �t�s �rte a l�b�t, �s f�l�be csattant egy puskal�v�s. Egyetlen ugr�ssal a sûrûben volt, �s rohant f�lfel�. H�ta m�g�tt �les hangon csaholt egy kutya. Futott, menek�lt riadt r�m�lettel. Azt�n valahol messze, bent az erdõ sûrûj�ben meg�llt. N�zte a l�b�t. V�rzett. �les f�jdalom szaggatta a sebet. Lehajtott fejjel, sok�ig �llt ott. Azt�n lassan, bicegve lement a patakhoz, beleg�zolt a v�zbe, �s sok�ig, sok�ig �llt ott. A kutya m�r nem csaholt t�bb�. M�lys�ges cs�nd �lt az erdõn.

K�sõbb kis�ntik�lt a patakb�l, bev�nszorgott a sûrû szedresbe �s lefek�dt. Napokig fek�dt ott mozdulatlanul. Mikor az �hs�g l�bra �ll�totta, bicegett. Evett, ivott, �jra lefek�dt. Napokig, napokig.

K�zben megs�rgultak k�r�l�tte a f�k, �s szellõj�r�skor levelek hullottak. Nagy veres foltok lept�k el a szedrest is, mintha valami l�thatatlan �ri�s v�ltott volna kereszt�l az erdõn.

Mire begy�gyult a seb, m�r h�szaga volt a sz�lnek. Kopasz gallyakat z�rgettek a f�k. Hegyek tetej�t hasukkal s�rolt�k a lompos, v�ndorl� felhõk.

Lassan megindult lefel�. Mire a sûrûbõl ki�rt, sz�lling�zni kezdett a h� is. A sz�lasban lihegve rohant el mellette egy idegen õz.

— Fuss! Menek�lj! — ki�ltott oda r�m�lt liheg�ssel. — A t�ls� patakban farkasok j�rnak!

Egy j� darabig egy�tt futottak, azt�n egy gerincen az idegen õz meg�llt.

— Nem l�ttalak m�g erre. Hova val� vagy?

— Messzire — felelte a fiatal õzbak lihegve.

Szeme keresve n�zett a t�volba, �s l�m, v�lgyek �s dombok sz�rke hull�main t�l egyszerre megl�tta az otthoni hegyek halv�ny k�rvonalait.

— Onnan j�ttem — mondta, �s orr�val a messzi hegyek fel� b�k�tt.

— A k�k hegyekbõl? — d�bbent re� az idegen õz.

Meg�tõdve hallotta a k�rd�st, �s ahogy �jra oda n�zett, val�ban k�kek voltak a hegyek ott messze. Az otthoni hegyek. K�kek!

— Onnan — b�lintott elszorult sz�vvel.

— Az nem lehet — r�zta meg a fej�t hat�rozottan a m�sik —, ott nincsenek õzek. Valamikor az õseink j�ttek onnan. Ott nincs farkas �s nincs r�ka. Nincsenek kuty�k �s nincsenek gonosz emberek. �r�k a b�kess�g, a nyugalom �s a cs�nd. Csupa l�here terem a r�teken, �s soha sincsen t�l. Sz�l nem j�r arra, �s lomb nem hervad el. Az�rt olyan k�kek azok a hegyek. Hazudsz, ha azt mondod, hogy onnan j�tt�l!

Azzal megvetõleg elfordult tõle �s elment. Vissza se n�zett.

A fiatal bak m�g �llt egy darabig, �s b�mult, b�mult, d�bbenve a t�volban k�dlõ k�k hegyek fel�. �s egyszerre valami m�rhetetlen nagy v�gy fogta el, valami f�jdalmas �s szomor� v�gyakoz�s a r�gi irt�s ut�n, az ismerõs sz�lasok, meghitt tiszt�sok, v�delmezõ sûrûs�gek ut�n. A patak ut�n, melynek fodros t�kr�ben elõsz�r n�zegette n�vekvõ agancs�t, a sûrû lomb� kis fenyõ ut�n, melynek v�delm�ben megh�z�dni j� volt…

�s lassan, bicegve, lehajtott fejjel elindult a k�k hegyek fel�.

A h� akkor m�g sûrûbben hullott. Mire az erdõ alj�ra �rt, m�r feh�r takar� f�dte a mezõket is, m�g szeme ell�tott, �s a puha feh�r h�pelyhek percek alatt elf�dt�k a nyom�t is, mintha csak arra se j�rt volna soha.

Fagyos t�l volt, mire haza�rt. �hes õzek kapart�k f�zva a havat.

Bicegve, lassan haladt az irt�son f�lfel�. Borzolt volt �s sov�ny. A kis õzsuta messzirõl megl�tta, �s �r�mtõl csillog� szemekkel rohant el�be a havon kereszt�l.

— H�t megtal�ltad? H�t igaz�n visszaj�tt�l �rtem? Ugye, indulunk m�ris! Olyan rossz itt! Hideg van, �s nincs mit enni! Ugye, elviszel innen az �r�k naps�t�sbe, l�her�s r�tekre, ugye elviszel…?

Az õzbak meg�llt. Visszan�zett a messzi k�k hegyekre, �s lehajtotta fej�t.

— Any�nknak igaza volt — mondta halkan —, nem lehet oda menni.

�gy volt.

�s havazott.