Wass Albert: Mese az erdrl
2008.03.05. 20:10
Menj btran, minl mlyebbre az erdk kz. A fk alatt itt-ott mg ltod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fszlak hegyn. Jusson eszedbe, hogy angyalok knnye ez. Angyalok, akik sokat srnak ma is, mert annyi sok embernek marad mg zrva a szve a szp eltt.
De miattad nem srnak mr. Mosolyognak, ha megltnak jnni. Mosolyognak a fk is. A virgok legszebb ruhikat ltik magukra, s megdoblnak lthatatlan, puha illatlabdkkal. Minden olyan szp, puha, tiszta s illatos krltted. Mint a mesben.
Csak mgy, s arra gondolsz, hogy szp. Semmi mst, csak azt, hogy szp. A virgok, ahogy nylnak. A fk, ahogy susognak a szellvel. A forrs, ahogy mesl. s a madarak s minden.
s ahogy mgy, cltalanul, egyik tisztsrl a msikra, valahol megleled az Angyalok Rtjt.
Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem lthatja a szemed. Csak annyit rzel, hogy csodlatos. s megllsz. s abban a pillanatban megnylik a szved, s az angyalok szrevtlenl mell lpnek, s kincseikkel tltik meg a szvedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember szmra: a Jsg, a Szeretet s a Bkessg.
Egy nagy, csillog felhn a Jisten l, brnyfelhket pfkel nagy, kk pipbl, s jsgosan almosolyog.
Ha visszatrsz jra az emberek kz, a Ront-emberek, a Gyjt emberek kz, s ha gonoszak hozzd, te mgis jval viszonozd gonoszsgukat, szeretettel vagy mindenki irnt s az let legnehezebb napjaiban is der s bkessg lakik a szvedben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rtjn jrtl, kisfiam.
|