A legtöbb modern állam címerének elemeit a történelmi múlt és a gyakorlat szentesítette. Egy ország címerének elfogadottsága nemcsak törvényeken, rendeleteken múlik, hanem azon is, hogy az állampolgárok ismerik-e a címer szimbólumait, s azonosulni tudnak-e vele. A címer tehát nemcsak más államoktól különböztet meg egy-egy országot, hanem egyedi, nemzeti, a történelmi hagyományokban gyökerezo összetett országképet is mutat.

Az 1990-ben jogaiba visszahelyezett magyar történelmi címer legrégebbi alkotó-eleme a kettos kereszt, ami körülbelül nyolcszáz évvel ezelott lett része e nemzeti szimbólumnak: a XII. század vége felé a pénzeken jelent meg eloször, majd a címer részévé vált. A kettos kereszt címerpajzsa vörös.

A hármashalom jó száz évvel késobb jelent meg, feltehetoen a nápolyi rokoni kapcsolatokkal rendelkezo akkori magyar uralkodóház útján. Eredetileg a kereszt három lábon állott, ezekbol lettek a halmok.

A sávok a feltételezések szerint a XII. század végén, a XIII. század elején spanyol hatásra kerültek a címerbe, az uralkodóház egyik ottani kapcsolata útján.

A magyar címeren látható az ország koronája is, mely több mint hatszáz éve foglalja el ezt a helyet.

A magyar címer sok változáson ment keresztül. Nincs olyan címerrészlet, amely ne utalna a hátterében lejátszódott jelentos küzdelmekre. A háborúk és békekötések, a belso harcok, forradalmak, trónváltozások, uralkodó dinasztiák és rendszerek bukásai, a történelmi megrázkódtatások mind-mind változásokat eredményeztek a mindenkori címerben.

A magyar parlament 1990 nyarán úgy döntött, hogy az ország új címere a történelmi címer legyen. Ez az úgynevezett koronás kiscímer hegyestalpú hasított pajzs, amelynek elso mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. A második vörös mezoben a zöld hármas halom aranykoronás, középso, kiemelkedo részén ezüst talpas kettos kereszt áll. A pajzs felso szélén a magyar korona nyugszik.