Metternich Bukása

Kossuth – miként Széchenyi feljegyezte – “tatár hévvel áttört mindenen”. Mivel az ellenzéket maga köré tömörítette, meggyőzte a kormánypárt köznemesi híveit is hogy nem állhatnak ellen a nemzet követeléseinek. Március 3-án Kossuth tömött teremben odakiáltotta Bécsnek: mit akar a magyar nemzet. Vesszen az önkényuralom! Független, alkotmányos kormányt Magyarországnak, de magának az osztrák nemzetnek, “az örökös tartományok” népeinek is! Az országgyűlés alsó táblája egy emberként dörögte rá: “úgy legyen”. De a felsőtábla nem ült össze vezetői élükön István főherceg nádorral Bécsbe utaznak Március. 3-án. Ott nyolc napig tanácskoztak, aztán Apponyi gróf magyar kancellár, a kemény kéz politikáját követelte. Fel kell oszlatni a pozsonyi országgyűlést! Kossuthot, Batthyányt és az ellenzék többi vezetőjét el fogatni és Osztrák katonai diktatúra alá kell vetni Magyarországot! Metternich nem ér rá hogy a magyar ügyekkel foglalkozzon. Március 12-én végre időt szakít rá. Ekkor már a nyeregben érzi magát, és elutasítja Kossuthé követeléseit.

Petőfi Március 7-én ért vissza pestre. Sietett hogy nehogy lemaradjon a forradalomról. Március 9-én Petőfi baráti köre összegyűlt a Pilvax kávéházban és eldöntötték, hogy március 19-e lesz a magyar forradalom napja. A Pilvax ifjai 19-ére meghirdették a magyar bankettet Rákos mezejére a József napi vásárra. Március 9-én megfogalmazták a 12 pontot. Petőfi két verset is írt a bankettre a “Dicsőséges nagyurak…” a másik a “Nemzeti dal” volt. Az egyetemeken ívek köröztek –aki eljön a bankettre, az írja alá. Százával gyűltek az aláírások. A Budán ülő nagyméltóságú Helytartótanács, Lenderer Inác császári altábornagy a pest-budai katonaság parancsnokának a kémei ott füleltek a Pilvaxban, az utcán, az egyetemeken. A reakciós tanárok maguk kobozták el az aláírásokat. Március 9-én az Ellenzéki kör vezetői még helyeselték a gyűlést de, 14-én már visszakoztak az előkészületek láttán. Klauzál Gábor a Rákosi gyűlés ellen szónokoltak. Vasvári Pál, pedig a forradalom mielőbbi kirobbanásáért emelt szót. Sokan Klauzál mellett álltak és úgy gondolták, hogy majd Batthyány és Kossuth kiharcolja, amit lehet és pest, meg az ifjúság elégedjen, meg azzal hogy távolról támogatja őket szavakkal, írásos követelésekkel. Ne csináljon a Rákosra gyűlő nép forradalmat! Vasvári 20-30 társával a Pilvaxba ment. Itt újra felcsapott a vita. Vidács egy jogász szemére vetette társainak, hogy egy, szóra otthagynák ezt a szent ügyet, amit vállaltak. Ezután berontott az ajtón egy ember, aki egy hírt hozott nekik “Bécsben kitört a forradalom”. Siettek az ifjak, hívták a Pilvaxba barátaikat. Jókai ment Petőfihez, aki nem ment el az ellenzéki körbe, mert nem várt attól a gyűléstől igazi döntést nem hitte, hogy Klauzálék körében győzni lehet. Éjszaka Petőfi kidolgozta a forradalom tervét. Mert már másnap meg kell kezdeni a forradalmat, mert most a bécsi forradalom híre megzavarja a budai helytartótanácsot és lefoglalja a császárhű tisztikar kezét. A forradalom legelső lépése a sajtó szabaddá tétele.

Korán reggel Petőfi és a Pilvax ifjú vezérkara siettek a Pilvaxba. Jókai felolvasta a kiáltványt, Petőfi meg elszavalta a nemzeti dalt. Innen indultak szakadó esőben az egyetemek felé. Az orvosi egyetem udvarában Jókai ismét felolvasta a kiáltványt Petőfi, pedig a Nemzeti dalt szavalta megint. Innen indult a több száz egyetemista élén Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai-a nyomdához. 11 órakor ért oda a tömeg. 12-re a sajtó szabad volt. Délután 3-ra gyűlést hirdettek addig az emberek, szétvitték a hírt, hogy a sajtó szabad. A szakadó eső ellenére tízezer ember jelent meg a téren. Ott ált a Múzeum lépcsőén Petőfi, Vasvári, Irinyi és Nyáry. Ezután a városi tanácshoz mentek, ahol az ifjak betódultak a tanácsterembe. És ott a polgármester aláírta a 12 pontot és csatlakozott minden követelésükhöz. Még a városházát is rendelkezésükre bocsátották. Petőfi nézett ki az ablakon és nem látott egy ijedt arcot, se amikor jöttek a katonák. Minden ember fegyverért kiáltott és egy emberként ordított “Budára, Budára… a Helytartótanácshoz! Budára.”. Ez volt a forradalom következő lépése, ezt kellett tenni. A hídon már húszezer ember vonult: munkások nemesek polgárok magyar német mindenféle gyárdolgozók céhlegények élükön Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai, Nyári, Pál, Klauzál, Rottenbiller alpolgármester Tóth Gáspár szabómester, Egressy Gábor, Szatmáryné a csattogó zászlóval és még Almássy Móric. Este Petőfi, Nyáry és Klauzál összeült és megbeszélte hogy mik a következő lépések. Az első a nép felfegyverzése volt és hogy az ország megtudja a pesti forradalom diadalmát a nyomtatványokon keresztül. Petőfi még egy verset írt

“a szabadságharchoz”.

Mialatt Pesten győzött a forradalom addig Kossuth Bécsbe jutott. A hintót, amin Kossuthot vitték többször is megállították, hogy szónokoljon nekik. A magyar küldöttséghez csatlakozik hozzájuk Esterházy Pál herceg is. A magyarok mellett a herceget is éltetik. Burgban tanácskoznak, arról hogy a legkisebb kockázattal kijátszani a magyarokat. Március 16-án az udvar fogadja a küldöttséget. Sokáig vitatkoznak, és akkor befut két hír a magyar forradalom, és hogy Biharból útban van több tízezer kaszás népfelkelő Pozsony és Bécs felé, élükön Beöthy bihari alispán, Kossuth híve. A pesti hír igaz volt a bihari nem. De az udvari urak megértették. Ha most nem fogadják el a magyarok követeléseit Kossuth nagy hatalomra tesz szert . Egyezkedni kell! Március16-ról 17-re az udvari tanács a magyar követelések minden pontját elfogadta. Batthyány Lajost meghatalmazták, hogy alakítson magyar kormányt. Március 17-én Batthyány és Kossuth kihirdették a magyar szabadság születését .

Feldolgozott irodalom:

Írta: Gombos Péter (88-as)

Oroszlány, 2006.III.12.