Babits Mihály
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlõ volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!
Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a balga erõszakkal. De mihelyt fölengedt fojtó köteléke, futni kezdett a vér elapadt erébe. Visszakapta, ami soha el nem veszett. Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.
Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre, bár a világ minden fegyvere õrizze. Mert erõs a fegyver és nagy hatalmasság, de leghatalmasabb mégis az igazság. Útja, mint a Dunánk és csillagok útja: nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.
Él a nagy Isten és semmise megy kárba, Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebbõl tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erõs elõtt meg ne hunyászkodna.
Erõs igazsággal az erõszak ellen: így élj, s nem kell félned, veled már az Isten. Kelnek a zsarnokok, tûnnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb...
|