Üzenetek
Üzen a föld,
a folyók, a fák,
hallani lehet
a hegyek szavát.
Üzen a nap,
a felhők, az ég,
madarak sírják:
ne tovább, elég!
Üzen a perc,
a múlt, a jelen,
emlékek égnek
éhes lelkeken.
Üzen az éj,
csonka csillagok,
hold ágyán fekvő
lázas angyalok.
Üzen a kéz,
beszél a szemed,
és üzenek én,
nekem és neked...
Hősök emléke
Az ősök vére
szívemben csorog,
tüzel, mint magyar
fűszeres borok,
és harcolni hív
annyi fájdalom,
Hősök emléke
fegyver vállamon.
Még én is...
Én, aki már nem hallottam
megerőszakolt asszonyok sikolyát,
nem láttam, nem ismertem
a deportálásra vitt arcokat,
és nem zúgtak fejemben
ropogó géppisztolyhangok,
én, aki nem nézett anyjától
elszakított gyermek
kétségbeesett, könnyező szemébe,
én, akit nem gátoltak az útjain
a Dunába dőlt hidak,
és én, akinek nem kellett már
titokban hallgatni a
Szabad Európa rádiót,
és nem cenzúrázzák szavaim
( legfeljebb csak semmibe vesznek ),
én, még én is szebb időket várok...
9323 (In memoriam Sz. F.)
Cellád négy fala közé
bezárt Igazság kiált
a mélyből Isten felé.
Imád egekig szálló
töretlen hit és hűség,
fényt, reményt ad a népnek.
És túlcsordul a lélek,
ha majd vérünk egyesül.
Testünk egyenes lesz,
győzelemtől lázas,
együtt támadunk fel,
és kibontjuk zászlónk
Krisztus Trónja előtt
kilencezer-háromszáz-
huszonhármas!
Magyar bánat, Trianon
Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.
Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.
Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.
Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.
Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!
Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!
Idegen pusztítók
Dózerolják a szépet,
kell a hely a szemétnek,
rombolnak a démonok,
félelem, halál, romok.
Százfejű sátán trónol,
a gyönge most behódol,
zászlót bont a gyűlölet,
szava áll a föld felett.
Idegen hangok szólnak,
a hazug látszik jónak,
elsikkasztják életünk,
árulók közt ébredünk.
Hervad a remény-virág,
Uram, pusztul a világ!
Teremtsd újjá nemzetünk,
segíts meg, mert elveszünk!
A liberális pusztító
A liberális szél kisöpör,
eltép mindent, ami nemzeti,
komprádor-burzsoá hatalom
csillagos zászlaját lengeti!
A liberális tan elbutít,
Elvakít, a mocsárba temet,
háborút szít és egymás ellen
hajtja az elnyomott népeket!
A liberális kór bomlasztó,
halálos, erkölcstelen méreg.
Magyarok, keresztény testvérek!
Ne marjon belénk e rút féreg!
Utolsó idők
Felégett mögöttünk az út,
üresen álmodunk,
bombák csapkodnak felettünk,
parancsra jajdulunk.
Felégett mögöttünk az út,
nincs ki vigasztaljon,
akit nem tört be a kerék,
az meg kell, hogy haljon.
Felégett mögöttünk az út,
vissza már nincs kapu,
világot mocskolt be a sár,
a szemét, a hamu.
Feléghet előttünk az út,
ha tétován állunk,
maradj hát, vagy indulj tovább,
már nincs mire várnunk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
