Márai Sándor:
Nem mernek egyedül maradni, mert félnek. Nem is csodálom. Félnek, hogy egyedül maradnak önmagukkal, Abban a sötét erdőben,ami a létezés szomorúsága, Félnek, hogy leütik magukat egy fütykössel, S elrabolnak önmaguktól mindent, pénzt,és életet. Ezért menekülnek a fény felé. Mindenütt ott vannak, ahol a lámpák égnek, Ahol zene szól, ahol el lehet rejtőzni a másik elől. Szörnyű félelem ez. Sokan a halált is szívesebben vállalják, Mint ezt a másik magányt, egyedül önmagukkal.
|