,,Hát nem borzasztó az, hogy itt vagyunk Európa közepén, élünk, dolgozunk, kínlódunk, dalolunk, vigadunk; s nincs az egész világon sehol még nép, amelyik megértené a mi nyelvünket... Sem a nyelvünket, sem az érzéseinket, sem az életünket. Magunkban kell itt lenünk, senkire se lehet számítani, csak ellenségünk van a világon, barátunk, rokonunk sehol. [...] Nem bámulatos? hogy a magyarság azért jött keletről ide, hogy ezer éven át folyton ő akadályozza meg, hogy Európát baj ne érje a keletiektől?... Abba fogyott el a vérünk, hogy a keleti atyafiakkal verekedtünk, s védelmeztük a nyugati idegeneket, akik ezer éven át folyton idegenek maradtak hozzánk és gyűlöltek.[...] Hát bizony, nem az a kérdés, hogy honnan szerzünk rokonokat, hanem az, hogy meddig van haszna Európának belőlünk. Eddig is nagyon szép volt Magyarország, de eddig szívesen lemondtak arról az élvezetről, hogy örök csatatéren lakjanak. [...] De mi lesz a jövőben?... Az az egy bizonyos, hogy a múlt érdemeiért nem fogják fenntartani az országunkat...sem a fajtánkat... Kell, hogy valami hasznuk legyen belőlünk. Hogy mi lesz ez,azt nem tudom. Persze, az volna a legjobb s legszebb, ha minden magyar ember olyan kiváló volna, s olyan dolgokat tudna produkálni, amiből az egész emberiségnek haszna lenne. [...] Nincs más hátra [...] muszáj elvárni a sorsot, aztán lesz, ahogy lesz. [...] hiszen csak kibírjuk addig, míg eljön az a jövő idő, hogy a földrajz parancsa szerint Magyarország lesz Európa igazi központja és fővárosa. Mert nézze, ez a geometriai központ: keletről, nyugatról, északról, délről mind idetart. Ez itt középen olyan, mint a szív vagy a gyomor (az sem alábbvaló a szívnél): ennek az országnak van a legnagyobb jövője a következő ezredévekben. [...] Mert ennél nincs serényebb, munkásabb és hasznavehetőbb nép a világon!... Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a politika..."