Ne mondj�tok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlõ volt mindig
ezer �v �ta m�r, �s mindig az marad,
mert nem darabokb�l �sszet�kolt darab:
egytest a mi haz�nk, eleven valami!
Nem lehet azt csak �gy vagdalni, toldani!

M�skor is hevert m�r elk�t�z�tt tagokkal.
Zsibbadtan al�lt a balga erõszakkal.
De mihelyt f�lengedt fojt� k�tel�ke,
futni kezdett a v�r elapadt er�be.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak eg�szs�gesebb.

L�m, igaz j�sz�gunk visszat�r kez�nkre,
b�r a vil�g minden fegyvere õrizze.
Mert erõs a fegyver �s nagy hatalmass�g,
de leghatalmasabb m�gis az igazs�g.
�tja, mint a Dun�nk �s csillagok �tja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

�l a nagy Isten �s semmise megy k�rba,
Magyarok se lett�nk pusztulni hi�ba,
hanem p�ld�t adni valamennyi n�pnek,
mily g�rb�k s biztosak p�ly�i az �gnek.
Ebbõl tudhatod m�r, mi a magyar dolga,
hogy az erõs elõtt meg ne huny�szkodna.

Erõs igazs�ggal az erõszak ellen:
�gy �lj, s nem kell f�lned, veled m�r az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tûnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te v�rhatsz, nagy a te z�logod.
Zsibbad a szabads�g, de titkon bizsereg,
�s j�n az igazs�g, k�zelebb, k�zelebb...